Kedves Látogató!
Mindannyian más nevelésben részesültünk. Más és más fontos valamennyiőnknek, de azt hiszem, abban megegyezhetünk amilyen irányba ma társadalmunk halad, az nem jó. Nem az a lényeg, hogy ép melyik párt van uralmon, hanem az amit valamennyien képviselnek. A tisztesség, becsület ma egyet jelent a loser fogalmával. A mindennapokban egyre inkább azt érzem, a nagy többséggel, a tömeggel a kis emberekkel igazával nem foglalkozik senki, csak a beszabályzó törvények születnek. A jogászok társadalmában élünk. Ha van pénzed ügyvédre, lehet és van igazad. Ha nincs akkor bármennyire is van igazad, akkor sincs igazad. Ahol a tudás a szakmai rátermettség nem szempont, hanem csak az összeköttetés a kapcsolatok? Szinte mindennapos dolog már, hogy - tisztelet a kivételnek- ha ügyintézni kell valamit az ember idegesen jön ki a hivatalból. Számtalan méltánytalanság ér bennünket nap mint nap. Nincs hely ahol igazságot szolgáltatnának. Mivel sokan estünk át számos procedúrán, tanácsot adhatunk, segíthetünk egymásnak! Azzal, hogy leírjuk a velünk megtörténteket, okulhatunk, tanulhatunk belőle. Természetesen szakemberek véleményét is kikérjük. Elsőként egy elkeseredett édesanya levelét olvassák és ha járt már valaki hasonló módon, kérem ossza meg velünk tapasztalatait!
Üdvözlettel: Gyurán Zsuzsa
Végső elkeseredésemben fordulok önhöz. Elvált nő vagyok. Három kiskorú gyermekem van. Férjemtől 2007. január 24-én elváltam, az ő hűtlensége miatt. Hűtlenségének tárgyát azóta elvette. Ekkor még három gyermekem velem maradt. A hölgynek szintén három gyermeke van. Közülük a nagyobbik gyermek a 14 éves fia öngyilkosságot kísérelt meg. Pár hónap elteltével az édesapának ítélték a fiút. A volt férjem és az új felesége közben házat vettek nagy hitellel. Sajnos az én kálváriám is ez idő tájt következett. A 12 éves fiamat az apja fokozatosan ellenem hangolta. A megtévesztések hatására 2010. november 14-én gyermekem az apjához szökött. 2011. júniusában a bíróság a férjemnek ítélte a fiamat. Nem tudok azóta sem belenyugodni abba és a kislányom sem, hogy a három gyermek el lett szakítva egymástól. Fellebbeztem, sajnos érthetetlen módon ismét a volt férjem kapta a fiamat.
Azért sem értem miért kellett elédesgetni a fiam, mert az elsőfokú ítélet óta gyermekem életvitelszerűen az apai nagyszülőknél tartózkodik. A számos veszekedés, cirkusz, zaklatás megtette a hatását. Mind két kisebb gyermekem kiborult idegileg. Ráadásul a volt férjem a lakásunkat, amin van hitel el akarja árvereztetni a fejünk felől. Nagyon kevés pénzből havi 56 000 Ft.- ból kell megéljek. Gyerek tartást hónapok óta a volt férjem nem fizet. Az OTP részleteket is én fizetem. Mostanra tudtam az elmaradást segítséggel rendbe tenni. Segítsenek megérteni, hogy lehet abban a családban a gyermekem ahonnét korábban- " Kiskorú veszélyeztetése." - miatt elvettek egy gyermeket. Hogyan teheti a volt férjem, hogy a saját gyermekei feje felől akarja elárvereztetni a házunkat? Nagyon szeretem mind a három gyermekem. Értük élek. Sajnos a mi veszekedéseinknek a szenvedő alanyai ők. Nem tudtam őket megvédeni ettől. Együtt szeretném mind hármukat felnevelni. Kérem szépen segítsenek!!!
Egy bajban lévő anya